Search

Le Triangle bleu retrace le sort des 7000 Espagnols déportés au camp de travail et d'extermination nazi de Mauthausen-Gusen entre 1942 et 1945. Laila Ripoll et Mariano Llorente restituent un pan de l'histoire empêchée et oubliée de ces républicains espagnols.

Az emlékezet színháza tehát a XX. századi spanyol történelem két fontos traumájának, a spanyol polgárháború és a Franco-diktatúra feldolgozásának a szándékában gyökerezik. Legfontosabb törekvése a tragédiákkal teli múlt hol szubjektív, hol dokumentarista rekonstruálása, azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a feledés homályában maradt eseményekre: a múlt megköveteli az emlékezést. Ezen színdarabok közös célja, López Antuñano szavaival, hogy „egy múltbéli valóságot állíts[anak] elénk a jelenben, hogy repedések nélküli jövőt építsen[ek]”. „Nem maradunk csendben, mert van emlékezetünk. A színház az emlékezet művészete” – írja egyik elméleti írásában Juan Mayorga. Antológiánk szerzői műveikkel az emlékezés fontosságára, a múlt sebeinek feltárására és gyógyítására hívják fel az olvasók (és a nézők) figyelmét. Témaválasztásuknak tehát alapvetése, hogy beszéljünk a múltról, ne felejtsük el, és tanuljunk belőle. Laila Ripoll Santa Perpetua című drámájában a polgárháború bűneinek a terhét magával cipelő címszereplő idős médium szavai is ezt az üzenetet hordozzák: „Emlékezés nélkül nincs holnap, emlékezés nélkül nincs megbékélés.”