Az emlékezet színháza

Az emlékezet színháza tehát a XX. századi spanyol történelem két

fontos traumájának, a spanyol polgárháború és a Franco-diktatúra feldolgozásának

a szándékában gyökerezik. Legfontosabb törekvése a tragédiákkal

teli múlt hol szubjektív, hol dokumentarista rekonstruálása, azzal a céllal,

hogy felhívja a figyelmet a feledés homályában maradt eseményekre: a

múlt megköveteli az emlékezést. Ezen színdarabok közös célja, López Antuñano

szavaival, hogy „egy múltbéli valóságot állíts[anak] elénk a jelenben,

hogy repedések nélküli jövőt építsen[ek]”.

„Nem maradunk csendben, mert van emlékezetünk. A színház az

emlékezet művészete” – írja egyik elméleti írásában Juan Mayorga. Antológiánk

szerzői műveikkel az emlékezés fontosságára, a múlt sebeinek feltárására

és gyógyítására hívják fel az olvasók (és a nézők) figyelmét. Témaválasztásuknak

tehát alapvetése, hogy beszéljünk a múltról, ne felejtsük el, és

tanuljunk belőle. Laila Ripoll Santa Perpetua című drámájában a polgárháború

bűneinek a terhét magával cipelő címszereplő idős médium szavai is

ezt az üzenetet hordozzák: „Emlékezés nélkül nincs holnap, emlékezés nélkül

nincs megbékélés.”