Kóka Ferenc megidézése
1. Néhány szó a könyv létrejöttének okáról és tartalmáról. Kóka Ferenc (1934-1997) festőművész korai és váratlan halála miatt levelezései, naplói, fotói rendszerezés nélkül maradtak meg, kerültek át a Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány tulajdonába. Az anyag áttekintése során erősödött meg a gondolat, hogy Kóka szakmai megítéléséhez fontos támpontot adhatnak ezek az információk. Az írásos hagyatékot egészítette ki - az 1998-ban dr. Luttár Magdolna (Kóka felesége) által alapított - Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány Kókához kapcsolódó tevékenységeinek bemutatása. Az Alapítványnak a kezdetek óta Molnár Valéria a vezetője. A könyv tartalomjegyzéke Ahol nevet nem tüntettünk fel, az Molnár Valéria írása, összeállítása. A könyv elé Életrajz/díjak Írásai, gondolatai, levelei – Kóka Ferenc Válogatás a kiállítási katalógusok előszavából (Bereczky Loránd, Gyémánt László, Haulisch Lenke, Németh Lajos, Végvári Lajos) Képelemzések (Bellák Gábor, Csiszár Róbert, Feledy Balázs, Molnár Valéria, Sipos Endre, Somogyi Zsófia, Vajda Ildikó) Műveinek hatása Függelék Egyéni kiállítások Csoportos kiállítások Válogatott bibliográfia A Függelékben fontosnak tartottuk, hogy Kóka Ferenc múzeumokban őrzött munkáit csaknem teljesen, az alapítványban lévő több mint 400 mű közül a legjelentősebbeket, s Kóka hagyatékában megmaradt – általa kedvelt – alkotásainak fotóiból minél többet mutassuk be a kötetben. A kiadvány tehát nem a teljes életművet tartalmazza a még hiányzó adatok, valamint az itthoni és külföldi magánszemélyeknél, közintézményeknél lappangó alkotások hiánya miatt sem. Célunk, hogy minél teljesebb és hitelesebb kép alakuljon ki Kóka művészetéről. A szokásos műfaji szétválasztás ellenére a festmények között szerepeltetünk minden színes alkotást, függetlenül attól, hogy mi a hordozó anyaga, illetve, hogy a műről rendelkezésre áll-e színes fotó. Az utóbbi esetben a művész hagyatékában talált fekete-fehér fotókat használtuk fel. Az egyes műveknél - a Kóka Ferenc Művészeti Alapítványon és a múzeumokon kívül - a művész feljegyzése szerinti utolsó tulajdonost tüntetjük fel. Ezt megnehezíti, hogy egykor állami tulajdonba, de nem közgyűjteménybe került művek sorsa a rendszerváltás után követhetetlenné vált.