Írók, szerepek, stratégiák

Reformkori irodalmunkat talán minden más korszaknál jobban átjárta a közélet. Íróink vármegyei tisztviselők, országgyűlési követek, híres szónokok, politikusok voltak, műveik, olykor egész életművük egy-egy politikai eszmekör vonzásában születtek. Az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa az elmúlt tíz évben készült tizenhárom tanulmányában gazdag körképet fest e korszakról. Alapos forráskutatásokon nyugvó finom elemzései a korszerű irodalomértés kérdésföltevésein alapulnak: Kazinczy és Kölcsey 1820-as évekbeli vármegyei szereplése, Kölcsey 1830-as évekbeli országgyűlési tevékenysége kapcsán a morális reflexiókat és politikai szerepértelmezéseket boncolja, Császár Ferenc és Bérczy Károly sok hasonlóságot mutató, mégis igen eltérő irányú pályafutása tükrében a korabeli értelmiségi életstratégiákra világít rá, Beöthy Zsigmond és Beöthy Zsolt, valamint Szinnyei József életét végigkövetve az egymással összefonódó, de el is különülő törekvéseket rajzolja meg, míg Kisfaludy Sándor, Fáy András és Kuthy Lajos "különös házasságai" révén e szemérmes korszak intim kulisszatitkairól rántja le a leplet, a három főszereplő közismert portréját is jócskán árnyalva. Az igényes tipográfiával készült, bibliográfiával, első megjelenési adatokkal és névmutatóval záródó, olvasmányos tanulmánykötet a mentalitástörténeti érdeklődésű irodalomtörténészek és a művelt nagyközönség figyelmére számíthat.