"Hónapok óta ugyanaz van. Vasárnap. Konstans, dohányfüstös, húsleves aromájú, zsírfoltos vasárnap délután az egész élet." A klasszikus történetvezetés helyett sokkal inkább belső monológokkal, hangulatfoszlányokkal és érzelemfröccsökkel operáló sztori a ragacsos kisvárosi unalom és a folytonosan mozgásban lévő, lendületes nagyvárosi lét közti erős kontraszt, vagy sokkal inkább még erősebb párhuzam és hasonlóság bemutatására törekszik, egy életunt, folyamatos vasárnap délutánban élő, huszonéves fiatal szemszögéből. Félelem és reszketés a lét elviselhetetlen könnyűségétől, gondosan megrágva, megemésztve és kiokádva, majd újra feldolgozva.